Hans Christian Andersen (1805–1875) meséi a világirodalom időtlen kincsének részét képezik. Gyerekeknek írták, akik ennek ellenére - Andersen szerint - át tudnak nézni a vállukon. Axel Grube felolvasásával a közelükben lévő történetek különleges varázsa és (titokzatos) mélysége azonnali élménnyé válik.
„Bárki, aki hagyja, hogy Grube meséit elmesélje a gyerekekkel, azt a megfigyelést teszi, hogy ők is éppolyan lenyűgözik a hallgatást, mint a felnőtt mesehallgatók.” (Monika Klutzny / Die Welt)